Remélem, nem fogok csalódást okozni: ez a poszt nem a ruhavásárlás témáját dolgozza fel.
Amikor letelepedtünk, rögtön a legendás helyi piacok, a Bretxa és a Pescadería felé vettük az irányt. Amikor beléptünk, csak ruhaboltokat láttunk, de gyorsan eligazítottak a helyiek: a zöldséges a pincében van.
Az épületeket régóta másra használják, ami a helyiek igen érzékeny pontja, leginkább, mert a globalizáció lekűzdehetlen nagyköveteként egy McDonald's is beköltözött a főépületbe.
A főépület mellett szombatonként helyi termelők és kézművesek is megjelennek a portékájukkal, bár a helyi pamutból készült baszk szeparatista pólókra Oli is rágyorsult, de a zöldségek érdekesebbek, csak azt fotóztam.
Az épület mögött a mozgólépcsőn lesuhanva az ember elé tárul a helyi termelő és fogyasztók szimbiózisa: turistát csak elvétve látni. Azt hittük, hogy ez a piac Donostia Vásárcsarnoka, de szó nincs róla.
A legnagyobb teret a halasok birtokolják, mindenki gyönyörű áruval kecsegtet és mindig fáradtak. Persze itt nem egyszerű a halárusok élete, ugyanis kinyitnak reggel, egytől ötig pihennek majd még nyolcig lenyomnak pár kígyózó sort.
A "de aquí" és a "de hoy" (helyi és mai) kifejezéseket előszeretettel használják, bár szinte magától értetődő a legtöbb halnál mindkettő.
Ami helyi kedvencem, az a kokotxa (ejtsd: kokocsa), a képen az ikráktól jobbra találjátok. A kokotxa Oli szerint haltoka, de nekem nem tetszik a hangzása, úgyhogy nem hiszem, hogy valaha így fogom hívni. Ezt a rajzfilmes tüdőalakú részt gyakran készítik előre aromatizált olívaolajjal rázva, pil-pilnek nevezik és így csinálja Martín.
Lehet tőkehalé, hekké, itt pl minden érdemes méretű halból kivágják és kilónként 20 euró körüli áron adják.
Az ikrát rántva fogyasztják, nekem még nem volt szerencsém hozzá, de szinte mindenhol lehet kapni.
A Txipiron amolyan tintahalféle, de más, mint amikkel eddig találkoztunk. Itt olyannyira népszerű, hogy még mikrósvacsi verzióban is elérhető az "en su tinta".
Az eladók kifaggatják a készítési módról a vevőket és aszerint tisztítják a halat, persze a kommunikáció kizárólag helyi nyelveken zajlik, angolul nem is érdemes próbálkozni. A turisták rámutatnak, mi kell, elmutatják, mennyi és ha van kedvük, tisztítják, ha nincs, akkor nem. A halak mellett még az elkészítéshez nyilván elengedhetetlen petrezselymet is megvásárolhatjuk náluk.
Amiért tegnap elindultunk a piacra, az a patkótól jobbra látható vörösmárna, itt salmonetének becézik. Többször láttam élőben és képen Martín éttermének zászlóshajóját, ami ebből a halból készül és a pikkelyek hirtelen, forró olajjal lelocsolva ehetővé puffadnak. Sajnos nem találtunk olyat, amin még rajta volt a pikkelye, ha nektek sikerül, itt egy videó arról, hogy kell elkészíteni. Több hallal is megpróbálták a módszert, Martín szerint csak a vörösmárnával és a szardíniával sikerülhet.
Nem mindenki rajongott a kényszeres fotózásomért, így sajnos a sózott halakkal megpakolt pultot nem sikerült lekapni. Tőkehalból használtunk már ily módon tartósítottat, valószínűleg haza is viszünk majd belőle.
A fény utcai piacnál megismert, többnyire fegyelmezett sort itt számosztással kerülik meg. Helyismeret nélkül itt is érdemes a legnagyobb tömeget keresni és ott vásárolni.
A képeken lógó roppanósra süthető vékonykolbász a pintxo posztban említett txistorra.
A legtöbb terméket, ami Spanyolország többi részén megszokhattunk, itt is megtalálni: chorizo, lapocka-(paleta) és combsonka, sonka módjára tartósított szűz (lomo), stb.
A legkisebb boltban is természetes, hogy van iberico, sőt, bellotta is.
A pékárukról talán már írtam: nehéz jót találni. Talán egy pékség van, ahol a kenyeret sütik és nem regenerálják. A sütemények közül a bal sarkon található pastel vasco alkalmas európai fogyasztásra, legalábbis ha nem szárítják ki. A többi leginkább egyenforma: száraz valami vastag cukormázzal.
Ha itt vagytok, ezekkel ne próbálkozzatok. Sajttorta. Ennyi. (Ha csak rágondolok, beindul a nyáltermelésem.)
Mivel nem tudtunk hozzászokni a sziesztás nyitvatartáshoz (10-14, 17-20), gyakran látogattunk egy hipermarketet is. Az Eroski nem multinacionális cég, nem tudom, hogy ezért más-e, mint az általam eddig ismert hipermarketek, de zongorázni lehet a különbséget.
Most nem keresünk pénzt és csak családi támgatással jöhetett létre ez az egy éves gyakorlat (köszönjük!), ezért igyekszünk low budget megoldásokkal élni az élelmiszervásárlás terén is, hogy ne terheljük feleslegesen a szüleinket. Ha valahol, akkor itt ez megoldható önsanyargatás nélkül is. A saját márkás termékek többsége helyi alapanyagokból készül, sőt, többségük 'marca blanca', azaz egy közeli székhelyű cég terméke eroskis csomagolásban. (Az egyik órán világított erre rá egy tanár, hozott tesztelni is termékeket, majd miután a szószólók kiokoskodták magukat, lelőtte a poént, hogy a termékpárok között nincs különbség.)
A kenyérfélék kisebb, a mázos izék nagyobb arányban sorakoznak a polcokon, a képen látható állványról szoktunk vadászni, ha unjuk a baguette-et, ami úgy 5 óra alatt szárad ehetetlenné.
Tejből elég szűkös a választék, de felesleges is lenne a ezeknél jobbat keresni. Az egész országban jelenlévő márka a Puleva, azon kívül két baszk tejet lehet kapni. (Ha valamin az alsó tejesdobozon látható betűkkel láttok feliratot, az baszk.) Itt nem népszerű az alacsony zsírtartalmú tej, csak a tartós tejek között láttam ilyesmit, de jó messzire el is kerültem.
A halaspult foglalja el a legnagyobb teret és a választék is kiváló. Mi eddig soha nem hiányoltunk semmit, de mivel nem rendelkezek átfogó ismeretekkel a helyi fajtájról, nem jelenthetem ki felelőtlenül, hogy mindenük van. Nekem úgy tűnik, hogy igen.
Itt is próbálkoztunk márnavásárlással, de nekik sem volt pikkelyük. Rendkívül jól festett az 'ördöghalacska' is (ha ők kiírják, hogy rapecito, én simán leördöghalacskázom), de végül inkább a piac mellett döntöttünk.
Lehet ennél a pultnál is tisztítva vagy egészben kérni, a hűtött polcokról pedig mindenféle filét, egész halat, előfőzött polipot és teljesen logikátlanul levágott szeleteket vadászhatunk.
A húsoknál kevésbé örvendetes a helyzet, csak szeletelt és/vagy elkészített a választék, nincs hentes, akivel megvitathatnánk az elkészítési módot és mosolyogva nyomna a kezünkbe egy komolyabb darab combot. Pörköltet akarsz? Kockázott hús bénán tisztítva. Sültet? Egycentis szeletekre vágott hús. Rántanál? Már megtettük helyetted. Alaplé? Egy kiló farhát egy eurós matricával.
Ha véletlenül találnánk megfelelő húst egészben, az baromira hülye helyeken be van hasítva, ld. lent, de most pont be kéne fejeznem a sírást mert a héten egy egész tejesbáránycombot sikerült venni 4,5 euróért.
Ez a részleg mégis csak gyengepont, de a város több pontján akad jó hentes, így nem tragédia. Egy baj van velük: a csirkemájat nem ismerik, de a hiányát kibírjuk hazáig.
A felvágottas pult gyengébb, mint a piacé, de azért ez is cirka 14 méteren működik kiszolgálással, valamint a klasszikus előrecsomagolt áruból úgy 30 folyóméteren szolgálhatod ki magad.
Szokásuk hirdetni egy-egy másik vidék termékeit, mostanában Extremadura van soron, a fenti képen egy ottani válogatást láthattok. Félnetek nem kell, a lokális termékeknek egy külön sarok van fenntartva:
Többnyire babok, sidra, olívaolaj, piquillo és spárga üvegben, halkonzerv és bizarr édességek a kínálat.
Jó is, amikor bármilyen alapchampagne-t vehetsz... Akár gyerekméretben is. A Krug rajongók ne hüledezzenek, van az is, csak nem fért a képbe.
Nagyjából itt vége is a szájtátásnak, a cava polc gyengécskébb, az alsó-közép kategóriából pakoltak inkább ki.
Roda és tásai külön védelem alatt:
Láttunk már szebb megoldást is, de hatékonynak hatékony. A szisztémát nem értem, hogy miért pont ezek kerültek lakat alá, drágább és jobb borok is óriási veszélynek vannak kitéve a szabalábon rohangáló vásárlóknak közvetlenül kiszolgáltatva. Sajnos egy ideje átalakítás alatt áll a részleg, remélem, a vége egy bővítés lesz. Az árak mindenesetre sokkal jobbak, mint a borboltok, így ha vennénk bort, azt itt tennénk.
Szerelmünk, az articsóka igen jó áron kapható, de ez úgy általában a zöldségekről elmondható, kivéve a spárgáról, mert az kicsit húzósabb. Cserébe csodaszép és amúgy is helyi specialitás.
Kicsit máshogy pirosfehérzöld: baszk termékek. Helyi hüvelyesek, guindilla, fahéj, babérlevér és elfoglalt háziasszonyok számára egyszerűen elkészíthető risotto variációk.
Itt is létezik egy helyi termék jelzés, ami valahol a label rouge és a magyar termék közt van félúton: kevésbé lutri, mint otthon, de azért itt sem jelent egyértelműen minőséget.
Végül, de nem utolsósorban a halkonzervek kínálatát is megemlíteném. Van egyeurós tonhal hasalja konzerv, de akár 20 eurót és elkérhetnek egy ugyanakkora tégelyért.
A belvárosban van pár takaros kis bolt, ami kizárólag halkonzervet árul, mégpedig horroráron. Ha a következő nullaszabadnapos időszakban mégis lesz valamikor időm, arról még mindenképpen írok.
Ennyit szántam ide, ha van kérdés, sóhaj, ajánlás, írjatok!
Köszönöm, hogy elolvastátok, ha valaki ide készül, annak pedig remélem, segíthettem.
