Amikor a bárnegyedben sétál a gyanútlan turista, észrevételezi, hogy a helyiek a sört és a bort is ugyanabból a vizespohárból isszák. Nos, a körülbelül 4 deci űrtartalmú, vékonyfalú pohár, amit rendszerint három ujjnyira töltenek csak tele, az bizony sidráspohár, amiből a txakolit is fogyasztják.
Almatermelésben mennyiségileg élenjár Baszkföld, ám az igazi élvezeti értéke ennek leginkább a sidra, azaz az almabor formájában egyértelmű. Be kell vallanom, engem nem ragadott magával a földesség, az animalitás és a brutális savérzet, de nagyon nem is igyekeztem megkedvelni a műfajt. Ha időt és pénzt fektetnék bele, lehet, hogy találnék olyat, amit értek. Főleg, hogy márciusban megtudtuk, hogy januárban-februárban van sidraidény, kezdőknek vagy magamfajta finnyásaknak akkor érdemes próbálkozni.
Az emberek, helyiek és turisták egyaránt ilyenkor sidraházakba zarándokolnak sidramenüt enni és sidrát inni. Nem bonyolult a képlet, tőkehalas tojáslepényt (tortilla de bacalao) , óriási rostélyost kapnak (fejenként kb. fél kilósat) a gyakorlatilag korlátlan almaborfogyasztás mellé, pont az ellenkezőjéről szól, mint az „ir de pintxos”, amikor is minden bárban állva elfogyasztanak egy-két pintxot és megisznak háromujjnyi bort: itt mindenki degeszre eszi magát, miközben szalonképtelenné részegedik. Mindehhez szezonban hetekre előre be kell jelentkezni, mivel az egyszerű munkásoktól a csúcsséfekig mindenki igyekszik minden évben eleget tenni ennek a kötelességként megélt baszk szokásnak.
Akinek nem fűlik a foga az almaborhoz, az biztosan fogja kedvelni a txakolit. A nyolcvanas évekig többnyire nagy fahordókban, házilag készítették családi fogyasztásra, ám mára több pincészet elérte a Denominación de Origen bizonyítványt, egyre többen igyekeznek olyat készíteni, ami nem csak arra jó, hogy a nagy, zsíros húsok előtt savat csináljon. A modern kiadás főleg acéltartályban készül, halvány szalma színű és készítést követően egy éven belül ajánlott elfogyasztani. Egy hordóban erjesztett és érlelt verziót kóstoltam, de nagyjából olyan volt, mint egy szakállas kisgyerek női ruhában.
http://www.eitb.com/en/news/detail/428829/celebrated-us-wine-critic-robert-parker-praises-txakoli-biscay/ De ha három éve Robert Parker egy 2006-os txakolit dobott meg laza 91 ponttal, neki elhiszem, hogy lehet jó is.
Mindkét savhangsúlyos italt cirkuszi mutatványként adják elő, a legnagyobb tömeg esetén is mindig szinte nekifutásból,óriás lendülettel úgy 50 cm magasságból töltik negyedig a nagyszájú poharat.
Tudom, hogy txakoliból létezik rozé és vörös is, de sajnos még nem volt alkalmam/bátorságom megkóstolni, de Antonio, a MB sommelier-je megígérte, hogy segít összerakni helyi borokból az augusztusi „chaudfroid” vacsoránk borsorát. Remélem, ilyeneket is mutat, ha érdemes kirpóbálni.
Mindenesetre arra, amire itt "használják", mindkét bor tökéletes. Sörrel kísérve sokkal nehézkesebb sokat kóstolni. Mivel a pintxo, ami a tapa baszk testvére, maximum négy falat, komoly túlvállalásokba futottunk már bele. Az embernek ilyenkor kimegy a fejéből a kisiskolás szorzótábla: nyolcszor négy az harmincketto, tízszer négy az hányásig evés. Holnap vagy holnapután következik az "ir de pintxo" beszámoló.
